A nemzetgyűlés 12. ülése

szociáldemokratapárton: A népnek is tartoznak!) De nem végelemzésben, mert végelemzésben a nép is az Úristennek tartozik felelősséggel (Vas Zoltán (kp): És Mindszentynek!) azért a hatalomért, mellyel rendelkezik, aki úgy alkotta meg az emberiség törvényeit, hogy a közösségnek hatalmat adott, végeredményben minden hatalom forrása. (Szirmai István (kp): Miért hozza kapcsolatba a nagybirtokosok érdekeit az Úristennel?)
   Jónak találom a köztársaságot is — éppen úgy, mint a királyságot — ha úgy ismeri el az alattvalók természetjogát, — tehát az élethez, a megélhetéshez, a lelkiismereti szabadsághoz, az önrendelkezéshez, stb.-hez való jogot — mint, amelyet az Úristen adott nekik és amelyhez nyúlni nem szabad mindaddig, amíg azt valaki el nem játszotta. (Vas Zoltán (kp): Amíg az Úristen vagy Mindszenty meg nem engedi! — Zaj a kommunistapárt soraiban.)
   Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Juhász István (szd): Mi van a bottal?)
   Slachta Margit (pk): Nagyon szívesen válaszolok erre máskor, de most egy sokkal döntőbb dologról van szó. (Juhász István (szd): 25 vagy 50? Egyezzünk meg!) Kérem, éppen önök nem beszélhetnek erről, mert önök a rádióban is és a sajtóban is állandóan halálbüntetést kértek az árdrágítókra. (Felkiáltások a szociáldemokratapárt soraiban: A fasisztákra az kellene! — Egy hang a Szociáldemokratapárton: Inkább lett volna halálbüntetés, nem lett volna akkor második világháború! — Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Halljuk a szónokot! — Marosán György (szd): Csak nem akarja itt a gyilkosokat megvédeni?)
   Azonban a mi esetünkben nem egyszerűen arról van szó, hogy válasszunk a királyság és a köztársaság között, hanem arról van szó, hogy egy ezeréves királyságtól megválunk és átmegyünk a másik alkotmányformába, (Szirmai István (kp): A köztársasági ezerévbe!) éspedig éppen azon a lényeges ponton fogunk eltérni a királyságtól, amelyet az előbb igen hangsúlyoztam, hogy tudniillik a vallásos alapon álló világnézettől távolabb kerülünk. (Marosán György (szd): Ne sajátítsák ki a vallást!)
   Ha elolvassuk Szent István intelmeit fiához, Szent Imre herceghez, abból láthatjuk, milyen nagyon mélyen vallásos alapra volt állítva és van állítva a magyar királyság államformája. Azt mondja például: »A király tündököljön minden erényben, de különösen legyen kegyes és irgalmas. A kegyetlen és gonosz király bitorolja a király nevet; joggal nevezik inkább zsarnoknak.
   Azért, szerelmes fiam, szívem gyönyörűsége, reménységes magzatom, kérlek és parancsolom, hogy mindenütt és mindenben a kegyesség támogassa lépteidet. Ne csak atyádfiait és rokonaidat, a hercegeket és gazdagokat, szomszédaidat és hazádfiait vedd kegyes oltalmadba, hanem a külföldieket s a hozzád betérő idegeneket is. A kegyesség jócselekedetei vezérelnek téged a legnagyobb boldogságra.
   Necsak a gazdagok érezzék türelmed jóságát, hanem a védtelen gyöngék is. Azután légy erős, hogy a siker el ne szédítsen, a szerencsétlenség össze ne törjön. De légy alázatos is, hogy Isten fölmagasztaljon itt és a másvilágon. Légy mértéktartó, kelleténél jobban senkit se büntess és ne is kárhoztass: Légy szelíd, hogy az igazság ellen sohase tusakod-

jál. Légy tisztességtudó, hogy szántszándékkal soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy kikerüld a halál fulánkját: az érzékiség fertőjét. Ezeket az erényeket szedegettem össze számodra. Ezekből fond királyi koronádat. Nélkülök sem a földön nem uralkodhatik senki, sem az örökkévalóság országába be nem mehet.« (Közbeszólás a parasztpárt oldaláról: Azoknak kellett volná elmondani ezt! — Marosán György (szd): Csak azok nem fogadták meg ezt a tanácsot! — Egy hang a kommunistapárton: Ez bibliaóra?)
   Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni.
   Slachta Margit (pk): Ha tehát most nézem a köztársasági alkotmányformára vonatkozó törvényjavaslatot, akkor éppen az ettől a szellemtől való eltérést kell megállapítanom, amennyiben a javaslatban inkább a Rousseau-féle mentalitás uralkodik és az eddigi tradícionális magyar mentalitás nem fejeződik ki benne. Pedig akár ilyen az államforma, akár olyan, a magyar nép lelkéből kell fakadnia (Élénk felkiáltások a kommunistapárt soraiban: Abból is fakad!) és magába kell vennie a magyar nép lelkét, szellemét és a történelmi fejlődésen kell nyugodnia. (Marosán György (szd) — gúnyosan: Ferenc Jóska tele volt magyar mentalitással!)
   Talán azt mondja valaki, hogy Szent István intelmeinek a kormányzáshoz nincs sok közük. Nagy tévedés, mert aki a hatalom hordozója, az lelkiismerete szerint érvényesíti azt és ha ilyen vallásos meggyőződéssel, tehát Isten iránti felelősséggel cselekszik, akkor egészen máskép fogja ezt tenni, mintha hitetlenül nem lát polgártársaiban mást, mint egyszerűen hatalmának eszközeit.
   Éppen ezért szeretnék erre vonatkozóan Mária Terézia intézkedéseiből valamit felolvasni, annyival is inkább, mert az előadó úr tegnap kitért II. József intézkedéseire, amelyekkel a jobbágyság sorsát akarta enyhíteni. Megjegyzendő, nemcsak II. József, hanem a Habsburg-királyok egész sora cselekedte ezt. Mária Terézia pedig vallásos indokolással tette, mint dr. Éber Antal ... (Zaj a kommunista- és szociáldemokratapárt oldalán. — Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton. — Marosán György (szd): Kérdezze meg a magyar vidéken, hogy mi a vélemény a Habsburg-királyokról! Kérdezze meg a magyar parasztot!)
   Elnök: Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): ... »Széchenyi gazdaságpolitikája« című művének 61. oldalán olvassuk ... (Marosán György (szd): Akkor nem cselekedtek volna négyszáz évig a magyarság ellen! — Perr Viktor (kg): Nem magára vagyok kíváncsi, hanem a szónokra. — Zaj)
   Elnök: Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): ... hogy Mária Terézia akart lelkiismereti indokolással a jobbágyság sorsán segíteni, azonban (Közbeszólás a parasztpárt oldalán: Nem segített!) a rendekkel nem tudott zöldágra jutni. »Ennek ellenére nem ejtette el tervét, hogy tudniillik a jobbágyok sorsán enyhítsen és az 1764—65. évi országgyűlésen újból igyekezett a jobbágyreformot a rendek közreműködésével megvalósítani. Amikor törekvése ezúttal is hajótörést szenvedett, elhatározta, hogy az országgyűlés nélkül lép közbe, mert mint mondotta: — és ezen van most a hangsúly — »nem akarok egypár mágnás és nemes miatt elkárhozni«. Itt

van az a lelkiismereti motívum, mely miatt végtelenül fontos, hogy az alkotmány vallásos alapokon nyugodjék. Azt mondja a királynő: »nem akarok egypár mágnás és nemes miatt elkárhozni«. Az országgyűlés berekesztése után tehát megbízást adott gróf Festetich Pálnak, a kamara alelnökének, hogy pontos adatgyűjtés útján írassa össze községenként az összes jobbágybirtokokat és a rajtuk nyugvó teherrel a kötelezettségeket is. Az úrbér elkészítése nagy munka volt. 217.017 egész telket vettek fel. Az urbáriumot 1767-ig elvégezték és kihirdették. Jelentősége nemcsak abban állott, hogy tisztázta a jogi viszonyokat és kötelmeket, hanem megállapította ezen túlmenőleg a minimumokat is, amelyekből többé a jobbágyoktól elvenni semmit sem szabad.
   Ennek a rendelkezésnek nemcsak az a szociális szempont volt az alapja, hogy a jobbágy megélhetését biztosítsa, hanem az a mezőgazdasági érdek is, hogy a jobbágynak legyen elég földje a háromnyomású gazdálkodásra való áttérésre.« (Zaj a kommunistapárt soraiban.) Én itt tulajdonképpen a vallásos motívumot akartam kiemelni.
   Minthogy az előadó úr hivatkozott II. Józsefre, engedjék még, hogy röviden felolvassam azt is, ami annak a megjegyzésnek a tartalma. II. József, mint tudjuk, haladó gondolkodású ember volt és itt a történelemnek olyan rendkívüli esetével állunk szemben, amikor az uralkodó a »forradalmár« a nemzettel szemben s amikor (Kondor Imre (pp): Szálasi is forradalmár volt a nemzettel szemben! — Nagy zaj a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) a mostani köztársasági alkotmányra vonatkozó törvényjavaslat »négyszázéves küzdelmet« említ az uralkodóház és a nemzet közt. (Kondor Imre (pp): Nemzetellenes forradalomra nincs szükség! — Zaj) Ennek a küzdelemnek nagy részét a jobbágyság felszabadításáért folyó küzdelem képezte. Ha tárgyilagosak vagyunk, tudomásul kell vennünk, hogy a Habsburg-királyok a jobbágyság mellett állottak a nemességgel szemben. (Zaj a kommunista és a szociáldemokratapárt soraiban!)
   II. József jól ismerte a magyar alkotmányt, de mivel jellemes ember volt, a jobbágyságon is feltétlenül segíteni akart, több más reformot is valósítani akart, azért nem koronáztatta meg magát, hanem rendeletekkel kormányzott s ez okozta azt, hogy az ország annyira ellene volt. Amikor haláloságyán feküdt, minden rendeletét visszavonta, egyesegyedül a jobbágyokra vonatkozót hagyta meg. Méltó és igazságos tehát, — éppen a kisgazdapárt vezérszónokának felszólalásával kapcsolatban mondom — hogy a kisgazdapárt ezt a történelmi igazságot el ne felejtse. (Zaj a kommunista és a szociáldemokratapárt oldalán. — Egy hang a kommunistapárt soraiban: Szép szándék, semmi cselekedet!) II. József 1785 augusztus 21-i rendeletének tárgya a következő (olvassa): »A jobbágy nevet és a személyes függés fogalmát megszünteti, a szabad költözködést helyreállítja, a jobbágy fiainak szabad pályaválasztást enged, ingó vagyonáról szabad rendelkezést biztosít, megvédi őt attól, hogy úrbéri telkéből ok nélkül kivessék és a földesúr elleni védelemmel az úriszék helyett az újonnan szervezett alispáni hivatalt bízza meg. Az egész jobbágy védelemnek az a sarkpontja, hogy a vármegye ne legyen többé a földesurak szervezete ...« (Andrássy Dániel (kg): Négyszázéves szenvedés után nem lehet Habsburg-propagan-

dát csinálni itt a parlamentben! — Lelkes taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban. — Andrássy Dániel (kg): Minden magyarnak vannak ősei, akik azért pusztultak el, mert a Habsburg-dinasztia uralkodott itt! — Zaj.)
   Elnök: Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): És a jobbágyoknak még több leszármazottja van, a nép fiai, akiket ezek a törvények szabadítottak fel. (Ortutay Gyula (kg): 1849 október 6-a is volt! — Andrássy Dániel (kg): Hát felejtsük el Aradot? — Zaj.) Most készül a köztársasági törvény, amely szólásszabadságot biztosít mindenkinek. (Felkiáltások a kommunistapárton: De nem a reakciónak! — Zaj. — Egy hang a kisgazdapárton: De nem a propagandának! — Az elnök csenget.) Ha Önöknek szólásszabadságuk van, képviselő urak, akkor nekem is van. (Andrássy Dániel (kg): Elismerem, demokrácia van, de ez mégis csak abszurdum!)
   Demokrácia annak számára, aki azt teszi, amit önök akarnak, de nem annak számára. aki mást gondol. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunistapárton: Elég volt! — Halljuk! Halljuk!) Tehát folytatom. »... hanem az állam képviselete, amely inkább a jobbágy érdekeit tartja szem előtt, semmint a földesurakéit« (Zaj és ellentmondások a kommunistapárton.) »A másik sarkpont, a nemesi földnek adókötelezettsége volt, minek következtében a jobbágy állami terhei tetemesen csökkenthetők lettek.« (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Tiszta Habsburg-agitáció!)
   A másik megjegyzésem az, hogy az alkotmányozásnál az organikus fejlődés rendkívül fontos, mert ha törés következik be (Felkiáltások a parasztpárton: Összetört az ország! — Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: Nem törés, mert négyszáz év elég volt arra, hogy tanuljunk! — Zaj.) az előző alkotmánnyal szemben, akkor az mindig rázkódással jár. (Zaj a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán. — Egy hang a szociáldemokratapárton: A rázkódás olyan nagy, hogy romokban hever az ország!) Rendkívül nagy történelmi és fejlődésismeretet tételez fel, és rendkívül nagy felelősséggel jár egy ilyen átvágás eszközlése, különösen olyan kimondhatatlanul nehéz időkben, mint amilyenek a mai idők. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Vállaljuk!)
   A továbbiakban az az észrevételem (Fülöp József (kp): Hogy nem kell köztársaság! — Zaj és derültség.) a köztársaságra vonatkozó törvényjavaslattal szemben, hogy a Szent Koronára vonatkozólag nem tartalmaz semminemű intézkedést. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunistapárton: Múzeumba kell tenni!) Mi ugyan kicsiny ország vagyunk, de van egy páratlan értékünk, a Szent Korona. Ez a Szent Korona ezeréves és talán az egész földön nincs egy másik ilyen régi korona, amelyhez annyi történelem és annyi tradíció fűződik. (Egy hang a parasztpárton: Szép muzeális érték! Marosán György (szd): Az fáj, hogy nem koronázhatnak többé Magyarországon! Az fáj! Hát nem fognak koronázni! — Zaj.) Amikor a Szent István-évben itt volt Pacelli államtitkár, a mostani Szent Atyánk, akkor látni kívánta a Szent Koronát, amelyet meghatva nézvén, letérdelt előtte. Nincs a világnak egy másik ilyen koronája, ha még olyan értékes is, (Egy hang a szociáldemokratapárton: Jobban kellett volna rá vigyázni!) hogy egy országot lehet rajta

venni, vagy pedig ha olyan is, mint a napóleoni korona, amelyet nem ékkövek, hanem Napoleon hadvezéreinek arcképei díszítenek, amely előtt valakinek is eszébe jutna letérdelni. Amikor Pacelli bíboros elhagyta az országot, a határához érve finom célzattal ilyen kezdetű sürgönnyel köszönte meg a vendéglátást: »A magyar királyság határáról köszönöm a páratlan vendéglátást.« (Fülöp József (kp): Esti altató-mese! — Zaj.) Nekünk tehát egy olyan koronánk van, amelyre vonatkozóan Magyarországon — mivel a magyarnak erős jogi érzéke van — egészen külön tan fejlődött ki, a Szent Korona tana. Igaz, hogy tegnap Kéthly képviselőtársunk felszólalásában azt hallottuk, hogy a Szent Korona tana csak »fikció«, (Ratkó Anna (kp): Úgy is van! — Felkiáltások: Éljen Kéthly! — Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.) vagyis egy kitétel, egy gondolat, amelynek azonban tartalma nincs. (Egy hang a szociáldemokratapárton: De mennyire nincs!)
   Miután a Szent Korona tanának van tartalma, legyen szabad röviden összefoglalnom, hogy miben áll tulajdonképpen a Szent Koronára vonatkozó rész. (Felkiáltások: Tudjuk! — Kondor Imre (pp): Nem iskola ez! — Marosán György (szd): Adják vissza a koronát, veszünk érte búzát!) A Szent Korona (Egy hang a kisgazdapárton: Ezer holdakkal körítve!) nem a király jelképe csupán, hanean a magyar nemzeté. (Zaj.) Az egész világon csak a magyar koronának van meg az a jellegzetessége, hogy az a királyt és a nemzetet összefogja; amikor a királyt koronázzák, a nemzetet is koronázzák. (Zaj a kommunistapárt oldalán.) A magyar Szent Korona nem a király jelvénye, hanem az ország jelvénye. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: A reakció jelvénye!) A magyar Szent Korona mindnyájunkat egybefoglal. Mi koronázott nemzet vagyunk. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Voltunk!) Nagy igénye van — talán csak volt, de talán még lesz is a magyar nemzetnek — aziránt, hogy a jogelviség, mintegy személyesítve és a királytól függetlenül is ott álljon a nemzet számára, miért is mintegy személyiséggel ruházta fel a Szent Koronát. Magyarország a Szent Korona országa. (Jékelyi László (kg): Kossuth országa! A magyar nép országa! — Zaj.) A magyar föld a Szent Korona földje, (Nánási László (pp): A magyar nép földje!) a Szent Korona minden jognak a gyökere. (Zaj. — Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Ázsiából hozták azt a koronát?)
   Amikor a köztársasági alaptörvény ettől az ősi gyökértől elszakítja az alkotmányt, (Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Talajgyökértől — Ratkó Anna (kp): A bottól! A botütéstől, nem a gyökértől! — Zaj. — Az elnök csenget.) akkor az alapokmánynak erről intézkednie kell, nem hallgathatja el egyszerűen a magyar Szent Koronát, mintha nem léteznék. (Egy hang a kisgazdapárt oldaián: Szép régiség!) A Szent Korona tana nem fikció, ilyet állítani igen nagy tévedés. A Szent Korona ugyanis ebben a felfogásban állandóan inti a hatalom két hordozóját, a nemzetet és a királyt a jogelviségre. Most, hogy ettől időnkint elsiklás történik, az más kérdés.    Mindig csak azt beszéljük és azt halljuk, hogy mi rossz a királyságban. (Egy hang a kisgazdapárton: Azért voltak közjogi viták!) Úgy állítjuk be, mintha a köztársasági formában nem történhetnék semmi vissza-

élés. Csodálatos logikátlanság ez, hiszen most Európának nagy szerencsétlenségét a legmodernebb vonalvezetés okozta, ami nem a királyságok idején törtónt, hanem köztársasági keretek közt. (Jékelyi László (kg): A diktatúrák idejében! — Ratkó Anna (kp): Hogy Vilmos császár üdvözölte Hitlert, arról nem beszélünk! — Zaj.) És mégis a tárgyilagosságtól eltérve arról soha nem beszélünk, hogyha a köztársasági formákra térünk át, akkor is ugyanúgy lehetségesek bajok, visszaélések és vívódások, sőt még inkább. (Fülöp József (kp): Unalmas Habsburg-agitáció, amit csinál!)

   A magyar Szent Koronát nagy tiszteletben tartotta a nemzet (Felkiáltások a kisgazdapárt soraiból: Mi is tiszteletben tartjuk!) és miután így megszemélyesítve látta maga előtt, külön koronaőröket rendelt mellé és testőrséget szervezett. (Nánási László (pp): Azoknak a naplopását is a magyar parasztnak kellett megfizetni!) Azt mondaná valaki, hogy ez hiábavaló formaság, mert amikor a testőr ott áll a királyi palotában festői öltözetében, (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Ahá! Ez az! — Marosán György (szd): Ez még nem teszi boldoggá az országot! — Egy hang a kisgazdapárt soraiból: És kiszöktették a Koronát az országból. — Zaj. — Az elnök csenget.) áll mozdulatlanul, művészileg cizellált alabárdját tartva, azzal nemcsak azt fejezi ki, hogy ott őrködik a király, vagy a Szent Korona mellett, (Marosán György (szd): A koronára vigyázizon, ne a királyra!) hanem azt is kifejezi, hogy a nemzet Önmagát ilyen nagynak, ilyen nemesnek, ilyen magasrendűnek tartja. Mert ne felejtsük el, hogy amilyen alapvető alkotmányforma érvényes az országban, azzal a nemzet önmagát fejezi ki. (Marosán György (szd): Úgy van! — Jékelyi László (kg) : Éljen a köztársaság! — Éljenzés és taps a kommunista-, a szociáldemokrata- és a parasztpárton, valamint a kisgazdapárt oldalán. — Ratkó Anna (kp): Hallgasson a Slachta Margit!) Nem mindegy tehát, hogy azt az illetőt, aki a nemzetet képviseli és megszemélyesíti, vagy a Szent Koronát, amely a hatalom főhordozóját és a nemzet minden fiát egybefoglalja, milyen módon tiszteli és ezen tiszteletét hogyan fejezi ki a nemzet, mert minél nagyobb tisztelettel, minél nagyobb ünnepélyességgel áll őrt az őt kifejező hatalom mellett, — most a Szent Koronáról beszélek — annál magasabbrendűnek vallja önmagát. (Andrássy Dániel (kg): Hát mi szenvedjük meg, mint 1919-ben, hogy húsz év múlva megint romokban legyen az ország? Ezt akarja a szónok? — Zaj a Ház minden oldalán.)
   Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Egy hang a kommunistapárt soraiból: 1914-ben is a Koronával vitték a nemzetet a szerencsétlenségbe! — Juhász István (szd): Mindent meggondoltam — mondá József bá! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Hogy nem unta már meg! — Derültség. — Egy hang a kommunistapárt soraiból: Éljen a köztársaság! — Éljenzés és taps a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Nánási László (pp): A koronából csak egy jutott a parasztnak: a Dózsa György koronája!) Csendet kérek. (Marosán György (szd): De erről nem beszélnek ilyen szépen! Csak a királyságról! Eladták az országot!)

   Csendet kérek! Marosán képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Történelmi lecke a parlament tagjainak!) Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): Nagyon olcsó dolog demagógiával dolgozni: én tárgyi okokat hozok fel. Nekünk tehát tudatában kell lennünk annak, hogy amikor kimondjuk a köztársaságot, ezzel nemcsak a király fejéről, hanem saját fejünkről is levesszük a koronát. (Vas Zoltán (kp): Levesszük! Kibírjuk! — Samu László (kg): Dózsa fejéről beszéljen! Dózsáéról! — Piatrik János (kg): Elég lesz nekünk a kalap is, nem kell a korona! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: A koronát levesszük, ha szabadságot kapunk! —Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Hozzá kell számítani a gyapjasakat, az aranygyapjasakat is! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: A szolgabírót is!) Azt mondtam, hogy kár nekünk itt a nemzetgyűlés Házában — különösen, amikor a nemzetgyűlés egy ezeréves múltjától készül elválasztani az országot — olcsó demagógiával dolgozni. (Ellentmondások a kommunistapárt oldalán. — Marosán György (szd): Ez a demagógia! — Faragó László (szd): Kossuth is benne van az ezerévben!) Mit akadályozta az országot a Szent Korona az elmúlt huszonöt év alatt, amikor birtokosa nem volt itthon? Semmit! (Nánási László (pp): Az előbb azt mondta, hogy a nemzeté a Korona! — Zaj.)
   Elnök: Csendet kérek! (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Az nem családi tulajdon! — Piatrik János (kg): Elmúltak már azok az idők!)
   Slachta Margiti (pk): További megjegyzésem az, hogy amikor majd intézkedés történik arról, mi legyen a Szent Koronával és esetleg elhatározzák, hogy betegyék a múzeumba, (Juhász István (szd): Mondjuk, egy református királynak tesszük a fejére!) a detronizált Szent Korona már egy halott korona lesz, nem élő személyiség, mint most, mikor élő jelkép és élő jogforrás. Olyan lesz mint egy drága halott, kit beteszünk a koporsóba és tudatunk van arról, hogy csak holtteste van itt. Másként mondhatta a magyarság magáénak Apponyit, amikor Genfben a Nemzetek Szövetsége előtt harcolt a szegény letiport Magyarország jogaiért (Marosán György (szd): De nem a királyságért! Kötelessége volt!) mint most, amikor őseinek kriptájában alussza örök álmát. (Jékelyi László (kg): Jogforrás a magyar nemzet! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Éppen azért nem tudott elérni eredményeket! A feudális Magyarország miatt!)
   A Magyarország címerében levő korona éppen úgy, mint a Budapest székesfőváros címerében levő korona az élő koronát jelenti. Amikor tehát a Szent Koronát éltemetjük, nagy hiány, hogy az alapokmány a magyar címerről nem rendelkezik. Valóban ellentmondás volna a magyar koronát a címeren hagyni akkor, amikor a szentisváni szellemet, tradíciót és a Szent Koronát el akarjuk helyezni a múzeumban. (Marosán György (szd): Hát valami csak történt Szent István óta Magyarországon! Nem?) A címer változatlan használata ugyanolyan volna, mintha egy élelmiszerüzlet kirakatába ékszereket tennének ki. (Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán, — Közbeszólás a szociáldemokratapárt

oldalán: Zálogban is volt!) Ha belső logikával dolgozunk, igazabbak vagyunk ha letöröljük a főváros és az ország cimeréről is a Szent Koronát. (Juhász István (szd) : Ki ad többet érte?)
   Most néhány részletkérdésre térek át a javaslattal kapcsolatban. (Közbeszólás a szociáldemokratapárt oldalán: Nincs ideje, letelt!)
   Sokat hallottunk arról, hogy nagyon sürgős ez a törvény most a békekötés miatt, mert a békét létrehozó hatalmak szívesen vennék, ha mi már köztársaság lennénk akkor, amikor a békekötés megtörténik. Ez indokolná a sürgősséget. Legyen szabad azt mondanom, hogy szerintem az élelmezési probléma és a közbiztonság megoldása, a gazdasági újjáépítés és a béke feltételeinek előkészítése ennél sokkal sürgősebb. (Kovács István (kp): De ez összefügg azokkal! — Marosán György (szd): Megcsináljuk a békeelőkészítést úgyis!) De vajjon mit értünk azon, hogy »szívesen vennék«. (Marosán György (szd): Még nem láttunk téglahordó királyt!) Bizonyára anyagi előnyöknek kell lenni a mögött, amit úgy szoktunk fogalmazni, hogy »az ország érdeke«. (Piatrik János (kg): A király sem tudja megcsinálni!)
   A kisgazdapárt választási plakátjain olvastam azt a jelszót, amely tehát programszerű, (Halljuk! Halljuk!) hogy: »Jólétünknél előbbre való a becsületünk«. (Felkiáltások: Az igaz! — Samu László (kg): Éppen azért! — Bereczky Albert (kg) államtitkár: Igaz! Helyes! — Kiss Gergely (kg): De mit csináljunk a koronával? — Hódy György (kg): Sajnos, az erkölcs nagyon keveset kamatozott! — Sulyok Dezső (kg) előadó — a szónok felé: De mi köze a becsülethez ennek, amit ön mond?! — Taps a Ház minden oldalán. — Marosán György (szd): Az előadónak szabad közbeszólni? — Derültség.) Nem becsület a váltó asztalra dobni a Szent Koronát anyagi előnyök reményében, ami iránt nagyon kevés érzéke van a mai kormánynak. (Zaj a kisgazdapárt oldalán. — Andrássy Dániel (kg): Ez a beszéd azért jó, mert mutatja milyen egységes a nemzetgyűlés! — Taps a Ház minden oldalán.) Ez a beszéd azért jó, (Felkiáltások: Semmiért!) hogy hangot adjon azok meggyőződésének is, (Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: Akik nem mernek kiállni!) akiknek nem adatott mód arra, hogy itt megmondják, hogy hívek akarnak maradni a szentistváni tradíciókhoz. (Samu László (kg): Azért jó, hogy eltussolja Dózsa tüzes trónját a Szent Koronával! — ! Zaj. — Az elnök csenget. — Ortutay Gyula (kg): Kossuth Lajost követjük és nem Ferenc Józsefet!)
   Ez a mottó lényegében azt akarja kifejezni. hogy az erkölcsi értékek előbbre valók, mint az anyagi érdekek, és végelemzésben a nemzetnek nagyobb érdeke, hogy erkölcsi tőkéje legyen, mint pillanatnyi előnye, mert végeredményben az erkölcsi tőke hozza meg az anyagi jólétet is. (Mozgás a kommunistapárt soraiban. — Piatrik János (kg): A munka hozza meg! A munka!) Mi teljesen tönkrementünk, gazdasági újjáépítésünk csak a belső erőkre támaszkodva lehetetlen. Minél nagyobb az erkölcsi tőkénk, annál inkább támaszkodhatunk a külföld tőkéjére, amelynek azonban erkölcsi garanciákra van szüksége. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Azért jó a köztársaság!) De kérdezem, mélyen t. Nem-

zetgyűlés, vajjon egy egységes, ezeréves vagy egy évezredből kinövő organikus fejlődés ad-e nagyobb garanciát a külföldnek arra, hogy az itt befektetett tőkéjét visszakapja, vagy pedig az egynéhányhetes köztársaság? (Samu László (kg): A köztársaság erkölcstelen? — Zöld Sándor (kp): Hol a Ludas Matyi gyorsírója?) Akkor még csak néhányhetes lesz a köztársaság, amikor a békét meg fogják kötni. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Elég baj az!)
   Ha tovább nézem annak az állításnak tulajdonképpeni alapját, hogy szívesen vennék a békekötő felek, ha mi köztársaság volnánk, (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Van ízlésük!) akkor kérdezem, hogy kik vennék szívesen? Anglia, amely királyság? Amerika, amely mellett oly kicsinyek vagyunk, hogy ezzel a kérdéssel az Egyesült Államok valóiban nem törődnek, (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Ilyent nem lehet mondani!) vagy pedig talán a Szovjetunió, amikor Sztálin nemrégen küldött a román királynak győzelmi rendjelet? Tehát akkor a békét kötő, a békéről tárgyaló felek közül melyiknek olyan fontos, hogy mi köztársaság legyünk? (Felkiáltások: Sajátmagunknak! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Éljen Sztálin! — Marosán György (szd) — a szónok felé: Nyugodjon meg, mindig kevesebb király lesz Európában! — Folytonos zaj.)
   Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
   Slachta Margit (pk): Az alkotmány-változtatás második indokolása az szokott lenni, hogy körülöttünk már mindenütt Köztársaságok vannak, (Zajos felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán: Úgy van! Ez a helyes!) vagyis hogy utánozzuk azt, amit a többiek tesznek. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Nem utánozzuk! 1848-at állítjuk helyre! Azt, amit Kossuth tett! — Fülöp József (kp): Nem hiszi, hogy a magyar nép kívánsága ez? — Folytonos zaj.)

   Aki visszalapoz a történelemben, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Mi előre nézünk! — Közbeszólás a szociáldemokratapárt oldalán: Múltadban nincs öröm! — Zaj.) az láthatja, hogy vesztett háborúk után mindig be szokott következni a tragédia utolsó fejezeteként az, hogy ami addig volt, azt felborítják. Logika ugyan nincs benne, (Marosán György (szd): A királyságban nincs logika, az biztos!) különösen a mostani időben, mikor nem királyságok döntötték romba Európát. Tény azonban, hogy a vesztett háborúk után a nyomor és a gond összezavarja a lelkeket, aminthogy a magánéletben is, ha egy családban nagy küzdelmek vannak, akkor ahelyett, hogy összefognának a család tagjai, egymásnak mennek. (Fülöp József (kp): Összefog a magyar nép! — Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt, a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán. — Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: A Habsburgokkal nem fogunk össze! — Marosán György (szd): Albrechtnek nem lesz módja mégegyszer, hogy politikai mozgalmat pénzeljen Magyarországon! — Folytonos zaj.)
   Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
   Slachta Margit (pk): A köztársasági államformánál egész Európa példájára hivatkoznak. Ami Európában alkotmányok tekintetében bekövetkezett, az történelmi szükségszerűségi

folyamat. Gondoljunk azonban Telekinek szavaira, aki azt mondotta: »Csak annak a nemzetnek van jövője, amelyik nemzeti eszméit a történelem viharai között sem hagyja el.« (Erdei István (szd): A mi tradíciónk Dózsa György trónja! — Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: De Dózsáról nem beszél! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Dózsának vaskoronája volt! — Zaj.)
   Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
   Slachta Margit (pk) : Ez a történelmi sodrat a legkisebb részletekig jelentkezik nálunk is. Azt akarjuk, hogy most minden más legyen, mint volt: a Sas-utca nevének megváltoztatásától, attól kezdve, hogy a vezérszónokokat, akik a pártok megbízásából beszélnek, most kijelölt szónokoknak nevezzük, az alkotmány felforgatásáig. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Csak ami rossz volt!) Ez történik a körülöttünk lévő többi országokban is, ami az utánzási ösztönt is felkelti. De a történelmi szükségszerűség ellenére is mi szabadon határozhatunk. (Marosán György (szd): Azért ragaszkodunk a köztársasághoz, mert szabadok vagyunk! — Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Ennek alá vagyunk rendelve!)
   Elnök: Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): Külön nagy érték van abban, ha egy meginduló hömpölygő folyamatban nem úszunk az árral csak azért, hogy vele ússzunk, hanem megállunk, magunkat függetlenítjük, a legkomolyabb vizsgálat alá vesszük motívumainkat és megkérdezzük lelkiismeretünket: (Sári Ignác (kg) államtitkár: Megtörtént!) van-e állásfoglalásunkban logika? Ha csupán a királyok okozták volna Európa mostani borzalmas helyzetét, akkor érteném ezt a viharos nemzetgyűlést. (Vas Zoltán (kp): Miért fordít hátat a munkáspártoknak? Ide is be széljen! — Zaj.) De így nem értem meg másként, mint azon az alapon, hogy a vesztett háborúk ilyen pszichotikus hatással vannak a tömegekre. Csakhogy mi nem vagyunk tömegek, (Ratkó Anna (kp) : Ez igaz!) mi a népnek felelős képviselői vagyunk, mi a tömegek vezetésére vagyunk hivatva, nekünk meg kell állitanunk az esztelen rohanást, mely a történelmi szükségszerűség hömpölygésének következménye. (Marosán György (szd): A második nagybeszéd! Először botot kért, most királyt kér! Ez ellenforradalmi beszéd! Beszéljen arról, mi történt 1919-ben és 1920-ban! — Mozgás és zaj a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.)
   Elnök: Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): Azonkívül többször hallottunk aggodalmakat a demokrácia nevében, de ezekre csak röviden térek át, (Zaj a szociáldemokratapárton.) mert hiszen a tegnapi felszólalók között is volt, aki megemlítette ... (Marosán György (szd): Nem lesz udvarhölgy! — Élénk derültség a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton. — Egy hang a parasztpárton: Hiába beszél! — Zaj.)
   Elnök: Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): ... hogy a köztársaság is lehet arisztokratikus, sőt átmehet a parancsuralomba, és a királyság nem ellentétes a demokráciával, mint ahogyan itt van Dánia, vagy itt van Anglia példája. (Nánási László (pp): De Magyarországon rossz!) A köztársasági forma nem jelent ugyanolyan fokú demokráciát. (Zaj a kommunistapárton.) Az Egyesült Államok ugyan köztársaság, de az Egye-

sült Államok elnökének sokkal nagyobb hatalma van, mint az angol királynak. (Egy hang a kisgazdapárton: Az helyes, de csak négy évig!) Azonkívül miből nőtt ki Napoleon, a diktátor? A köztársaságból. (Sulyok Dezső (kg) előadó: Azt hiszem, a bölcsőből! — Malasits Géza (szd) : Miből nőtt ki Mussolini diktátorsága?) Platon a köztársaságról beszélt már Krisztus előtt, — nincs új a nap alatt — s azt mondta, a köztársaságban háromféle ember van: a módosok, akik munkával okosan szereztek maguknak tőkét, (Marosán György (szd): Maga azokat védi! A gazdagokat! Nem a szegényeket!) azután vannak a nincstelenek, akik magukhoz ragadják a hatalmat, és vannak azután kevesen, talán néhány százan, akik hízelegnek a népnek mindenféle ígéretekkel (Marosán György (szd): A mostani reakció! — Ratkó Anna (kp) — a szónok felé: Azok közé tartozik maga!) és a gazdagokat a néppel szembeállítják, és azzal fejezi be, hogy »ezen százból nő ki a zsarnok«. Éppen a mai korunk ad jó példákat arra, hogy maga a köztársasági forma még nem védte meg az országokat attól, hogy abból ne nőjenek ki diktátorok. (Marosán György (szd): Nem fog kinőni, gondoskodunk róla! — Kiss Roland (szd) — a szónok felé: Maga segítette a Horthyt diktátor lenni! — Egy hang a parasztpárton: Az ilyen dajkamesék sem fogják megvédeni! — Faragó László (szd): Szálasi nem a királyságból nőtt ki? — Egy hang a kisgazdapárton: Négyévenkint választjuk az elnököt! — Marosán György (szd): Nem: »születik és meghal«!) Minden attól függ, hogy milyen szellemmel töltjük meg azt az alkotmánykeretet. (Egy hang a kommunistapárton: »Akasszátok fel a királyokat!«) Az egyik képviselőtársam közbeszólt, hogy a köztársasági elnököt négy évre választjuk, míg a király örökös. (Egy hang a kisgazdapárton: Úgy, mint a Horthy Istvánkák! — Marosán György (szd): Horthy is a végén a családról akart gondoskodni, a stafétabotot átadni!) Tökéletes intézmény a földön nincs, mindennek van a földön fény- és árnyoldala. (Kiss Roland (szd): No, magának csak árnyoldala van. — Zaj.)
   Elnök: Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk): A választott elnöknél éppen az a hátrány, hogy rövid ideig áll az ügyek élén. Aristoteles erre mondja, hogy a köztársaságban rövidlejáratú kormányok vannak, és e miatt szenvednek a köztársaságok rövidséget. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Amerikának nincs baja vele!) Baj végeredményben mindenütt van. Az Egyesült Államok azonban, érezvén a rövidlejáratú kormányoknak a hátrányát, Rooseveltnek az ő hatalmonlévőségét az alkotmány ellenére harmadízben is meghosszabbították, éppen mivel nagy bajok idején ilyen rövidlejáratú kormányzatokkal hátrány nélkül nem lehet operálni. (Zaj — Marosán György (szd): Magának az fáj, hogy parasztból is lehet köztársasági elnök Magyarországon! Ez fáj magának! — Juhász István (szd): És nem katolikus!) Aki a kormányrúd mellett van, annak tájékozottnak kell lennie és gyakorlottnak.
   Hátrány azonkívül, hogy a köztársasági elnök a pártok embere, a király a nép embere (Hosszantartó nagy zaj a kommüntstapárt és a szociáldemokratapárt oldalán.)
   Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Közbekiáltás: Lejárt az idő!) Azt én állapítom meg, a házszabályok szerint nekem kell az elnöki jogokat gyakorolni. (Marosán György (szd): A demokrácia mégsem azért

volna, hogy visszaéljenek vele a parlamentben! Ne királypárti propagandát csináljanak!) Kérem, tessék a szónokot beszélni engedni! (Pászthory István (kg): Egy nő és sok erős férfi! — Marosán György (szd) — a szónok felé: Üljön le! — Halljuk! Haljuk! a kisgazdapárt oldalán. — Fülöp József (kp): Halljuk, mi jót mond még a Habsburgokról?!) Csendet kérek, mert nem tudom a szónokot figyelemmel kísérni.
   Slachta Margit (pk): Arra a négyéves választási lehetőségre térek vissza, mely szerint az elnöktől négy év után lehet szabadulni. Mit jelent ez a gyakorlatban? (Juhász István (szd): Már most szeretne szabadulni tőle? — Farkas Mihály (kp): Nem szabadulásról van szó, újraválasztásról!) Azok, akiktől szabadulni szeretne egy ország, azok idejében gondoskodnak arról, hogy négy év után ne lehessen tőlük szabadulni. (Marosán György (szd): Ne féljen! De Ferenc Jóskától sem tudtunk szabadulni!)
   Elnök: Kérem Marosán képviselő urat, maradjon csendben.
   Slachta Margit (pk): Már 1942-ben elkobozta a cenzúra a Vigiliának azt a számát, amely Hitlerről »A nagy lunatikus« címen hozta azt a verset, hogy Európa kormos tornyán egy holdkóros megy a holdhoz. Biztosan lép, lépése hajszálbiztos, mint a sátáné, és zeng a vér, mint víz az esőcsatornán. A német nemzet mennyire akart tőle szabadulni, de nem tudott, és patakzott a vére.
   Olaszországban volt alkalmam meggyőződni a háború alatt, hogy a királlyal együtt a nép hogyan akart már szabadulni Mussolinitól, aki ott a köztársasági elnök szerepét vitte. És nem tudott tőle szabadulni. (Közbe kiáltás a kommunistapárt oldaláról: Akasszátok fel a királyokat!)
   Miért nem lehet azoktól a köztársasági elnököktől szabadulni, akiktől akarnának megszabadulni? Mert mindig ott van a környezetük, amely a helyzetből előnyt merít, (Samu László (kg): Most a nép a környezet!) amely könyékig belenyúl a húsosfazékba és fenntartja annak is a hatalmát, aki nem a népnek a javát akarja, hanem a sajátmaga előnyeit. A dinasztikus királyságnál szintén lehetnek hátrányok, azonban ott vannak a nagy előnyei. Mindenbe bele kell gyakorlódni. Az igen t. baloldal a legjobban ismeri a munkásság törekvéseivel és a történelmi rendszerekkel kapcsolatban például a céhrendszert, amely az ipart magasra fejlesztette, (Zaj a kommunistapárton és a szociáldemokratapárton. — Juhász István (szd): Az eperfára küldték ebédelni a segédet!) éppen azért, mert az apa a fiát, a fia az ő utódát tanította meg arra a mesterségre, amelyet gyakorolt. (Felkiáltások: Éhbérért tanították!)
   A dinasztikus királyságnál is lehetnek nehézségek, de éppen az előbb mutattam rá, hogy a köztársaságnál sem vagyunk ez ellen biztosítva. A dinasztikus királyságnál azonkívül vannak egészen természetes motívumok, amelyek nagyon erősen a nemzet javára billentik a mérleget. (Ratkó Anna (kp): Szembekerül az egész magyar néppel!)
   Mélyen t. Nemzetgyűlés! Azt gondolom, nincs család, amelynek egy vagy több tagja ne hiányoznék a háború következtében. Tényekre hivatkozom, és felteszem a kérdést: milyen álláspontot foglaltak el Európa királyságai a háborúban? A svéd, a norvég, a dán, a holland, a belga, (Egy hang a kommunistapárton: A belga elég gyalázatos magatartást

tanúsított! — Közbeszólás a szociáldemokratapárton: A görög se valami jót!) a görög királyság, mind a háború ellen volt. (Felkiáltások a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán: A japán! A japán! És az olasz?)
   Mi volt Olaszországban? Amint az előbb említettem, a király folyton vívott Mussolinival, — az más kérdés, hogy le tudta-e gyűrni vagy nem — de a király nem akarta a háborút. (Zaj a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton. — Az elnök csenget. — Eqy hang a szociáldemokratapárton: Olaszországban Janus-arcú király volt!)
   Tehát mit látunk? A dinasztikus király — csodálatos — jobban sajnálja az ország vérét, jobban kíméli, mint a köztársasági elnök. Mi ennek az oka? Az, hogy ő a fiának nem tönkretett és elvérzett országot, hanem boldog országot akar örökségül hagyni. (Ratkó Anna (kp): Kár az erőlködésért, úgyis köztársaság lesz Magyarországon!)
   Ami az időszerűség kérdését illeti, szerintem a kérdés most nem időszerű. Sokkal időszerűbb lenne erről a nagy kérdésről a békekötés után, nyugodtabb lelkiállapotban dönteni azért is, mert visszavárunk magyar területeket, amelyek lakosságának abban az esetben, ha most döntünk, lehetetlenné tesszük, hogy ők is hozzászóljanak, már pedig a demokratikus elv megkívánja, hogy mindenkinek legyen erre lehetősége. Azonkívül azt is tekintetbe kell vennünk, hogy sokan nincsenek itthon: deportáltak, hadifoglyok, internáltak és keletre elvittek.
   Evvel kapcsolatban ezt az indítványt terjesztem a Ház elé: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa.) »Halassza el a nemzetgyűlés az alkotmányforma megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását (Élénk ellentmondások. — Ratkó Anna (kp): Szó se lehet róla! — Kovács István (kp): Kár tovább olvasni!) a békekötés utánig, amikor módjában lesz a kormánynak új választásokat kiírni és megejteni.« Minél közelebb jut a nemzetgyűlés az alkotmányváltoztatási törvényjavaslat vitájának befejezéséhez, annál több oldalról nyilatkozik meg a tömegek sürgető kívánsága, — amely, ha nem is jut szóhoz, de megvan — bogy ma az elsőrendű és halasztást nem tűrő problémák megoldására koncentráljunk minden erőt és időt, és azután foglalkozzunk ilyen fontos közjogi alapvető változtatással. Nem ajánlatos az életküzdelemtől amúgyis feszültségben tartott tömegeket ennek a kérdésnek most való eldöntésével izgalomba hozni. (Ratkó Anna (kp): Éljen a köztársaság! — Taps.)
   Következnék még egy kérdés, amelyet erdemes megfontolás tárgyává tenni, mégpedig a jogosultság bizonytalansága.
   Először is azoknak, akik tradiciós alapon állnak és a szentistváni királysághoz ragaszkodnak, nem volt alkalmuk (Közbeszólás a kisgazdapárt oldaláról: Felvilágosodni!) pártjukkal kijönni, mert a Nemzeti Bizottság ezt a pártalakítást, vagy pártalakításokat nem ismerte el, (Helyeslés a kommunista- és a szociáldemokratapárton) nem adott nekik alkalmat arra, hogy a hasonló gondolkozásúak megbízatását kérhessék, ami alig hiszem, hogy a demokrácia nevében történt. (Ratkó Anna (kp): Jól visszaél a demokráciával!) A szabad pártalakításnak is benne kell lennie az új alkotmányban. (Kovács István (kp): Szóval a reakció szabadon szervezkedjék?! — Közbekiáltás a

kommunistapárt soraiból: Fasiszta pártot is engedni, ugye? — Egy hang a parasztpárt soraiból: Wolff Károly pártját semmi szín alatt nem engedni!)
   Másodszor: a választási programmokban nem volt benne az alkotmánynak ez az alapvető módosítása. Harmadszor: a cenzúra a leggondosabban elfojtott minden megnyilatkozást a sajtóban vagy egyéb módon. (Tildy Zoltán miniszterelnök: Ez nem áll! — Kondor Imre (pp): Kiengedte a cenzúra!) Majd megmutatom a nálam lévő összes visszautasított közleményeket. (Kondor Imre (pp) : Terjeszthetitek szabadon! — Az elnök csenget. — Erdei István (szd): A közveszélyes propagandát el kell tiltani!)
   Végül pedig — és ezt tárgyilagosan méltóztassék elbírálni és meghallgatni — a reverzálisra épített pártfegyelemnél a jogászok megkérdőjelezhetik a képviselői szabadságot, amely a feltétele annak, hogy a szavazást jogosnak lehessen elismerni. (A szónok a kisgazdapárt felé fordulva és mutatva mondja ezeket a szavait. — Piatrik János (kg) a kommunista- és a sziociáldemokratapárt félé mutatva: Tessék oda is mutatni, ne csak ide! — élénk derültség és taps. — Sulyok Dezső (kg) előadó: Nem adtam semmiféle reverzálist senkinek! — Kertész Miklós (szd): Nem reverzális van itt, hanem eszme van és hűség az eszméhez! — Zaj és közbeszólások a kisgazdapárton. — Kertész Miklós (szd) az egyik közbeszóló kisgazdapárti képviselő felé: És ül türelmesen!)
   A következő indítványt terjesztem a Ház elé (olvassa): »Szólítsa fel a nemzetgyűlés a pártvezetőségeket, hogy ebben a fontos kérdésben adjanak teljes szabadságot a képviselőknek.« (Tildy Zoltán miniszterelnök: Adunk! — Közbeszólás a parasztpárt oldaláról: A teljes szabadság alapján állunk!) A párthatározati alapon történő szavazás kétségessé teszi a hozandó törvény érvényességét, mert ez esetben a szavazás nem történt szabadon. (Közbeszólás a szociáldemokratapárt oldaláról: Csak demokratikusan! — Kiss Roland (szd): A Horthy-klikk mellett szabadon lehetett csinálni mindent, ugye?) A szavazásnak ez a módja a demokratikus alapelvekkel lényegében ellentétben áll. (Zaj.)
   Második indítványom is van. (Halljuk! Halljuk! a kommunistapárton) — Olvassa: »Amenyiben az alkotmányt megváltoztató törvény javaslat mégis szavazásra ikerül,« (Kovács István (kp): Kételkedik benne? — Egy hang a szociáldemokratapárt soraiból: Egész biztos!) »akkor — feltételezve, hogy a párthatározatot megszüntetik a pártvezetőségek — legyen a saavazás titkos.« (Közbeszólás a kisgazdapárton: Egyhangúlag megszavazzuk titkosan is! Legyen titkos!) »Mivel a házszabály nem ad erre lehetőséget, a tárgy fontosságára való tekintettel a Ház módosítsa a házszabálynak erre vonatkozó pontját.«
   Elnök (csenget): Slachta Margit képviselőtársam beszédideje lejárt, kérem, fejezze be beszédét egy mondattal. (Felkiáltások a kommunistapárt soraiban: Elég volt! — Taps a kommunistapárton.)
   Slachta Margit (pk): Kérek 10 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások a kommunistapárt soraiban: Sok volt!)
   Elnök: Slachta Margit képviselőtársunk beszédének tíz nerccel való meghosszabbítását kéri. (Közbekiáltások a kisgazdapárton: Megadjuk a 10 percet, demokrácia van! — Folyto-

nos nagy zaj.) A Ház a meghosszabbítást megadja. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Éljen az elnök! — Vas Zoltán (kp): Éljen a demokrácia!) Csendet kérek!
   Slachta Margit (pk) : Ennél a pontnál, a jogosultság kérdésénél hívom fel mindenkinek a figyelmét Napoleon eljárására. (Zaj.) A kisgazdapárt tegnapi szónoka azt mondotta: ... (Nagy zaj.)
   Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
   Slachta Margit (pk) : ... a jelen korban nem adatott meg nekünk, hogy nemzetünk nagy embereket termelt volna ki. (Zaj. Közbekiáltás a kisgazdapárton: Jól elintézett bennünket!) Napoleon egész politikáját nem helyeselhetjük, mert hiszen vért ontott és abszolutizmusra törekedett, de nagyságát senki sem fogja megkérdőjelezni. Mégis, amikor magához akarta ragadni a hatalmat és át akart térni a másik alkotmányformára, nehogy a külföld, amelyre Franciaország akkor éppen úgy rá volt utalva gazdasági szempontból, mint ahogyan mi, sőt mi sokkal jobban — megkérdőjelezze, hogy az új alkotmány állandó és biztos lesz-e (Egy hang a szociáldemokratapárt soraiból: A magyar nemzet biztosítja a köztársaság állandóságát! — Zaj.) Napoleon népszavazás útján biztosította a sajátmaga hatalmának törvényességét. (Zaj.)
   Végül már csak egy kérdést akarok feltenni a t. Nemzetgyűlésnek. (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton. — Egy hang a szociáldemokratapárton: Ismét Napoleon? — Zaj. -- Az elnök csenget.) Feleljünk arra, hogy a legutóbbi huszonöt évben, (Egy hang a szociáldemokratapárton: Volt egy botbüntetés!) amikor már királyok nem uralkodtak, (Egy hang a kommunistapárt soraiban: De volt egy király!) hanem köztársaságok voltak mindenütt, boldogabb lett-e Európa, mint azelőtt volt? (Egy hang a szociáldemokratapárt soraiban: A királyok tönkretették a világot, hogyan lett volna boldogabb! — Zaj.) Ebben a roppant komoly órában (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Királyok és császárok üzenték meg a háborút! — Zaj. — Az elnök csenget.) kérdezzük és hívjuk tanácsadóul a közvetlenül előttünk való és most folyó történelmet, (Szélig Imre (szd): Rabulisztika ez, kérem! -— Zaj.) az utolsó pillanatban fontoljuk meg, hogyan cselekszünk, mert felelősek vagyunk a nemzet előtt, amely romokon ül és rongyokban jár, vajjon az ő ezeréves történelmi és erkölcsi tőkéjét felváltjuk-e egy egészen újonnan összegyűjtendő tőkével, amelyről még nem tudjuk, hogy meglesz-e? (Kiss Roland (szd): Nem botbüntetést hoz! — Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.)
   Képviselőtársaim azon megjegyzésére, hogy a cenzúra mindent átengedett, befejezésül felolvasom Reményik Sándor néhány sorát. (Kiss Roland (szd): Inkább ne! — Egy hang a kommunistapárt soraiban: Nem tartozik a tárgyhoz! — Zaj.) amelyet a cenzúra törölt (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Az egész beszédet törölni kellene!) és amely így hangzik (olvassa): »Először a dicsőség hullott le, azután a hatalom, azután a korona, a kettős kereszt és a hármashalom ...« (Egy hang a szociáldemokratapárton: A nyilaskereszt!) »... azutan a szabadság ...« (Egy hang a szociáldemokratapárton: Ledöntötte a nyilaskereszt!) »... azután a hit, azután a remény. Nyomában lefutott csillagzatoknak maradt a csend és a sötétség, az égbolt peremén.« (Zaj és mozgás. —

Ortutay Gyula (kg): Rossz vers ez, semmi más! — Derültség.)
   Mélyen t. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés most határozni fog a történelem pedig ugyanúgy fog ítélni a mi elhatározásunk felett, mint ahogyan mi ítélünk az előző politika felett. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Az elavult királyságok felett! — Kiss Roland (szd): Ön nem ítélhet, mert benne volt!) De ennél sokkal fontosabb, hogyan fog ítélni Az, akinek minden hatalom mikéntvaló felhasználásáért számot tartozunk adni: a minden hatalom Forrása, (Egy hang a kisgazdapárton: A nép! — Zaj.) akire utalt a mi szent királyunk, Szent István, amikor az ő Szent Koronáját az egyháztól egyházi és vallásos szertarfásokkal fogadta el.
   Ehhez talán még hozzátehetem: hogyan fog ítélni egész eljárásunk felett a sajátmagunk lelkiismerete (Egy hang a kisgazdapárton: Ez a fontos! — Helyeslés.) és mindent egybevetve: hogyan gondoltuk át, mik a motívumai ennek, mi a helyzetünk, mit mond a történelem, a múlt tanulsága, mit mond a jelen történelme, mit mond Europa helyzete, mit diktál a saját önérzetünk nekünk népképviselőknek, hogy szabadon szavazhassunk és úgy mehessünk a szavazóink elé: hogy ne azt mondhassuk nekik, amit a párthatározat diktált, hanem amiről mi meg vagyunk győződve. (Zaj és ellentmondások a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.)
   T. Képviselőtársaim! Egy ezeréves megszentelt múlttól szakítjuk el az országot. A jövő felelőssé fog tenni minket elhatározásunkért.
   A törvényjavaslatot a magam részéről nem fogadom el. (Felkiáltások a kommunistapárton: De csak a maga részéről! — Vas Zoltán (kp): Éljen a köztársaság! — Általános taps.)
   Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom.
   Mielőtt a javaslat felett döntenénk, a házszabályok 81. §-a alapján határoznunk kell Slachta Margit képviselőtársunk határozati javaslata felett.
   Kérdem, méltóztathak-e a határozati javaslatot elfogadni? (Nem!) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti.
   Következik á határozathozatal.
   Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Slachta Margit (pk): Elnök úr, a szavazás mikéntvaló feltevéséhez kérek szót! Nem lehet egyszerre három határozati javaslatot szavazás alá bocsátani!)
   Képviselőtársam többi határozati javaslatát a részletes tárgyalás megkezdése előtt fogom szavazásra bocsátani. Van azonban olyan határozati javaslata képviselőtársamnak, amely házszabályellenes és amelyet kénytelen vagyok elnöki hatáskörömben visszautasítani. (Slachta Margit (pk): De mindhárom halasztó természetű!)
   Ismétlem: következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!! — Felkiáltások: Éljen a köztár-

saság! — Élénk éljenzés és nagy taps a Ház minden oldalán.) Ezzel a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta.
   Következik a határozathozatal Slachta Margit képviselőtársunk másik két határozati javaslata felett, amelyeket beszéde során felolvasott. Ezek közül az egyiket, amelyben azt kéri, hogy titkos legyen a szavazás a törvényjavaslat felett a nemzetgyűlésben, mert nem felel meg a házszabályoknak, (Helyeslés.) kénytelen vagyok visszautasítani. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, hogy a másik határozati javaslatot elfogadja-e? (Nem!) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti. (Zaj.)
   Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. (Vas Zoltán (kp) — az egymással beszélgető Rákosi Mátyás államminiszter és Slachta Margit felé mutatva: Rákosi és Slachta!)
   Futó József (kg) jegyző (olvassa): »Törvényjavaslat Magyarország államformájáról.«
   Szólásra jelentkezett Parragi György.
   Parragi György (kg): T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem mondok szóvirágot, hanem történelmi tényt állapítok meg akkor, amikor kijelentem, hogy amióta az 1848-as törvényekkel Magyarország rálépett a parlamentarizmus útjára, nem került még fontosabb, jelentősebb kérdés a törvényhozás elé, mint az élőttünk fekvő törvényjavaslat bevezetésében foglalt emberi jogok kérdése.
   A magyar történelemben első ízben emeljük törvényerőre az emberi jogokat. Ezzel az új magyar alkotmánynak voltaképpen alapkövét fektetjük le. Olyan alapkő ez, amely nélkül semmilyen alkotmány és semmiféle politikai rendszer nem lehet biztos és szilárd, mert csak az a politikai rendszer és alkotmány lehet tartós, amely az emberi jogok fundamentumán, az emberi jogokat meghatározó isteni és természeti törvényeken épül fel. (Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.) Midőn az új magyar alkotmánynak ezt a masszív és kimozdíthatatlan alapkövét letesszük, nem fojthatom el lelkemnek sem ünnepi megindultságát, sem pedig az emlékezés sötét és komor visszapillantását.
   Ennek a visszapillantásnak során lepereg lelkünkben a régmúlt és a közelmúlt korszak minden embertelensége, barbársága és kegyetlensége. (Úgy van! Úgy van! a kommunistapárt oldalán.) Visszatekintünk a glebae adstrictus, a jobbágyság nyomorult világába, a deresnek, a kalodának világába, az úriszékek, a főszolgabírói uralom erőszakosságába és felmerül előttünk ismét az a korszak, amely elkezdődött Szegednél és amely megteremtette Magyarországon elsőízben a zalaegerszegi és a hajmáskéri internálótáborokat, megszerezvén ezzel magának azt a kétes dicsőséget, hogy a szabad Európában először teremtett meg internáló táborokat, ahová bírói ítélet nélkül lehetett embereket tisztán politikai meggyőződésük miatt is bezárni. (Zaj és felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Most is úgy van! Ugyanez habbal! — Faragó László (szd): Tiszta nyilas meggyőződés!)
   Ugyanakkor eszembe jut az a korszak, az a rendszer, amely üldözte a más véleményű, a más véleményen lévő politikai pártokat, üldözte vagy föld alá kényszerítette azokat a politikai csoportokat, azokat a politikusokat, akik a hatalomnak nem tetszettek. Végül

eszembe jut ennek a korszaknak legvéresebb, legszomorúbb része, amelyben egyenes út vezetett el Orgoványtól, Siófoktól, a Somogyi—Bacsó-gyilkosságoktól, egészen (Felkiáltások a kisgazdapárton: A gyömrőiig!) az újvidéki vérengzésekig, a deportálásokig, a dunaparti gyilkosságokig. (Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: Dunaparttól a Dunapartig!)
   Az ünnepi érzés viszont azért válik úrrá a lelkemen, mert ebből a törvényjavaslatból azt olvasom ki, hogy e javaslat, illetve az emberi jogok deklarálása alkalmas arra, hogy végleg végetvessen az emberi méltóság meggyalázásának, az emberek politikai, társadalmi és gazdasági rabszolgaságának és a magyar közéletből végleg száműzze a náci bestiát. (Szécsey Béla (kg): Úgy van! Ez lesz a tiszta demokrácia!)
   Ez a javaslat lehetetlenné teszi, hogy Magyarországon még egyszer büntetlenül lehessen elkövetni politikai gyilkosságokat à la Orgovány és Siófok. Lehetetlenné teszi, hogy a magyar országgyűlés adjon ki politikusokat, újságírókat, gazdasági szakembereket egy idegen hatalomnak azért, mert ragaszkodtak a magyar függetlenséghez, mert nem voltak hajlandók idegen zsoldba állni, mert tiltakozni merészkedtek a nemzetet öngyilkosságba és katasztrófába sodró háború ellen; (Úgy van! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.) mert rá mertek mutatni arra» hogy a nácikkal való természetellenes szövetség nemcsak öngyilkosságba hajszolja a nemzetet, hanem becsületétől is megfosztja, amikor a magyarságot a nácizmushoz köti s a magyar nép erejét igénybeveszi annak a nácirendszernek a fenntartásához, amely leigázta Európa szabad népeit. (Úgy van! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.)
   De ettől a javaslattól várjuk azt is, hogy az a felelőtlen demagógia, amely a legaljasabb emberi indulatokat, a nyerészkedést, a haszonlesést, a kapzsiságot lázította fel s amelyet a náci bujtogatók szándékosan terjesztettek el köztünk, ismét tűzcsóvát dobjon közénk, a faji gyűlöletnek, a felekezeti visszavonásnak tűzcsóváját. (Úgy van! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.) Magam is igazat adok azonban Rajk László képviselőtársamnak abban, hogy az emberi jogok deklarálása önmagában még nem vet véget a társadalmi, politikai és gazdasági rabszolgaságnak, még nem biztosítja a személyes jogok teljes érvényesülését, még az ilyen jogok deklarálása mellett is lehetnek »justizmord«-ok, erőszakosságok és túlkapások.
   Éppen ezért rendkívül szükségesnek tartom, hogy az emberi jogokat megfelelő törvényekkel bástyázzuk körül. A magam részéről különösen örömmel üdvözlöm a javaslatnak azt a módosítását, amely ebből a mondatból áll (olvassa): »Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül«.
   Szeretném, és magam is elvárom éppen úgy, mint Rajk igen t. képviselőtársam, hogy a köztársaság védelméről szóló törvény elénk fogja hozni a magyar Habeas Corpus-aktát, amely lehetetlenné fogja tenni, hogy bárkit is elvonjanak a maga illetékes bírósága elől. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban. — Szécsey Béla (kg): Ez lesz a fundamentum!)
   A javaslat azáltal, hogy deklarálja az emberi jogokat, mégis óriási haladást jelent a múlttal szemben a szabadság és az emberiesség